Kategóriák
Ajánló Marlene Versek

Marlene: Sétálok az utcán

Sétálok az utcán

hallok egy nótát
megállok,és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom
afelismerés agyamba villan
a sok végig sírt,magányos óra
nem akarok emlékezni azokra
4 fal közé zárva
csak a halálra várva
kezembe kés szorult
a fájdalom erősebbnek bizonyult
úgyéreztem, nem kellek senkinek
azthittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút
jobb lesz,ha életem már csak múlt…

Kategóriák
Ajánló Novellák Novellák-Ehe

Ehe: Lovag

Erősen tűzött a nyári nap. A levegő vibrált, megtelt porral, a sivatag felől fújt a szél. Sok csatán túl voltak már, de még soha nem voltak ilyen reménytelen helyzetben. Egyetlen dolog adott nekik erőt? az Istenben való hitük. Bármilyen agyafúrt ötlettel is álltak elő a mórok eddig a lovagok kardján és páncélján nem tudtak kifogni. Most nem is volt szükség semmilyen cselre. A tegnapi öldöklő csata után alig tucatnyian maradtak életben. Egy kopár sziklás völgybe húzódtak vissza. Csak azon az úton hagyhatták el, amerről bejöttek, de azt az utat most legalább ezer vérszomjas arab zárja el.
Vérszomjasak mert sok társuk veszett oda a tegnapi csatában. De félnek is, ugyan ezen okból. Ha tudnák hogy a lovagok már csak tizen maradtak, biztosan egy percig se haboznának a támadással. De erősen él bennük a kép amikor a páncélos lovagok lóháton, teli torokból ordítva rohamoznak feléjük. Nem, ma nem fognak így szétcsapni közöttük, ma megvárják míg leszáll az éj. Küldtek erősítésért is.
Ez alatt a katlanban a lovagok Istenhez imádkoznak. Várják, hogy mikor indítják ellenük a végső rohamot. Az idő egyre csak múlik. Végül megértik, hogy az arabok nem tudják hogy hányan maradtak. Biztosan nem fogják azért sokáig halogatni a támadást. Úgy döntöttek délutánig várnak és támadnak ők, akkor a hátuk mögül fog sütni a nap. Elérkezett az idő. Sir Gallvant odaáll a többiek elé. Felrémlik benne a szülőföldje, Franciaország. Már gyerekkorában arról álmodott, hogy lovag lesz és kardjával az Istent és az ártatlanokat fogja védeni. És most meghalhat mind azért amiben hisz. Egész életében ezt a pillanatot várta, nincs benne egy csepp félelem se. A többiek meredten nézik várják, hogy kiadja a parancsot. Felnéz az égre, sóhajt egy nagyot majd teli torokból üvölti: Roham! Megsarkantyúzzák lovaikat és kirántott kardal indulnak meg a völgy kijárata felé.
Valami különös morajlást lehet hallani. A morajlás erősödik, hatalmas porfelhő jelenik meg nyugati láthatáron. Már az üvöltést is hallani lehet. Az arabok már felkészültek, lándzsáikat előre szegezve várják a rohamot, és csak remélik, hogy lándzsáik erdején megtörik. A hatalmas porfelhő miatt nem látják az ellenség számát.
Sir Gallvant látja amint a mellette rohamozó lovag felnyársalódik. Neki a vállát éri egy ütés, megtántorodik de sikerül a nyeregben maradnia. Máris hármat legázolt a lovával. Pajzsával sikerül kivédeni egy felé döfő dárdát. Kardjával eszeveszett örült módjára csapkod. Meg se tudja számolni hány koponyát zúzott be. Egy pillanatra körbe néz, társait keresve. Jó pár méterre megpillantja egyiküket, még épp láthatja amint lebukik a lóról majd eltűnik a tömegben. “Ha az Isten akarata, hogy itt haljak meg akkor itt halok meg, de megpróbálok kitörni innen” gondolja a lovag. Kihasználva a pillanatra körülötte támadó “űrt” megugratja lovát. Úgy tűnik, sikerül kijutnia a zűrzavarból. Már arra gondol, hogy pár karcolással megússza. Ekkor egy pillanatra éles fájdalom hasít a nyakába. Egy íjász áll az egyik domb tetején. Nagy pontosan kellett céloznia, hiszen nagyon kevés rés van egy lovagi páncélon. Sir Gallvant előre borul a lovon, de valahogy sikerül a nyeregben maradnia. Utolsó erejével mielőtt elvesztené az eszméletét még jól megsarkantyúzza lovát.

Kategóriák
Ajánló kbalint Képek

kbalint képei

                                                                                                                                                             

Kategóriák
Ajánló Séverine Versek

Séverine: Mama

Remegve ülök a földön,

Könnyes szemem ruhámba törlöm.

Kilincs zörren, ajtó csapódik,

Testem a falhoz nyomódik.
Riadtan nézek felfelé,
Sötét alak görnyed felém,
Nyakán kidagad egy ér,
Kezével üt, ahol ér,
És én földre zuhanok,
Hallom, hogy recsegnek a csontok,
Arcomon kék folt alakul,
És a szemében a tűz nem fakul.
Megragadja a karomat,
S kezemmel védeném arcomat.
Magához húz, én menekülnék,
De ő szorít, nincs menedék.
Most már nem üt, szavaival öl.
A szeretet kihal lelkemből,
Ahogy elmond engem mindennek,
Érzem nagyságát a gyűlöletnek.
Pedig semmi rosszat nem tettem,
Csupán annyit, hogy megszülettem?

Kategóriák
Ajánló Novellák Shocker

Shocker: Baklövés

Feleslegesnek érezte magát, nem találta a helyét. Pedig ott volt, de hagyta, hogy elszalad-ni.
Feleslegesnek érezte magát, mert minden elveszített, amit fontosnak tartott.
Egy nap a munkából hazafelé látott valamit. Egy családot. Nem volt semmijük, jól ismerte őket, az apa mindig a szélvédőt mosta a lámpánál. De ma nem. Ma más volt minden. Nézte őket. Csak nézte, ahogy a kis sikátorban, az ?otthonukban? a két szülő odaadja a karácsonyi ajándékot a kisgyereküknek: két banán, egy narancs és egy törött játékféleség. Ugye milyen csekélység? De ez a gyerek ennyi mindent soha nem látott együtt: gyümölcs, ráadásul három darab, játék, és öröm. Öröm a szívében, hiszen ott vannak egymásnak. Ők hárman.
Zöldre váltott a lámpa. Bekanyarodott a sarkon, és arra gondolt, hogy nekik még házuk sincs. Nincs semmijük, csak a szeretet. Most jött rá, mit veszített el.
Ez előtt egy pár héttel a szüleinél volt. Nagy villa, gyönyörű, modern berendezés, luxus a javából, három autó és a többi. Tehát vacsoráztak, az új terveiről szólt, hogy elveszi a barátnő-jét. A lány, ?alacsonyabb sorból? származott. A házvezetőnő lánya volt. A szülők fixa ideája volt, hogy a lánynak a pénz kell. Alaposan összevesztek. A fiú fogta az egyik milliókat érő antik széket, és hozzávágta az antik, milliókat érő üvegesszekrényhez. Így megtiltották neki, hogy valaha betegye a lábát a lakásba.
Utána barátnőjének mondta meg, hogy el kéne halasztani az esküvők. A lány szólni sem, tudott, csak a sráchoz vágta az eljegyzési gyűrűt, óriási üvöltéssel közölte a fiúval, hogy vége és elviharzott.
A munkahelyére már hetek óta nem járt be, mikor megkapta a felmondólevelét.
Kocsiba ült, és egy lámpánál egy sikátorban látta a szokásos szélvédőmosót. Zöldre vált a lámpa, bekanyarodik, a város széléig hajt, kiszáll.
A folyó szélére áll. A távolban a szép tájat látta. Fák, folyó, mező, virágok, madarak. Fel-néz: kék ég, felhő, füst nincs, szmog nincs. Tudta, hogy mit akar.
Ezért lőtte szíven magát.

Kategóriák
Ajánló Szabogallery Versek

Szabogallery: Test és lélek

Szétzilált álmok hajtanak engem.
Fölém emelkednek, és kínozzák testem.
Tudom, így láncokkal, nehéz az élet,
De ha rossz is a csoda, megér egy létet.

Lassan zsong a Föld, kipattan egy szikra.
Változtass meg mindent, a végzet, tiszta.
S ha úgy érzed, nincs már erőd, vedd el.
Hisz tiéd a végtelen, keresned sem kell.

/Szabó Zsolt/

Kategóriák
Ajánló Képek Mimóza

Mimóza képei


                                                                                                                                                             

Kategóriák
Ajánló Képek Rácz képei

Rácz képei


                                                                                                                                                            

Kategóriák
Ajánló bar raban Versek

bar_raban: Tiltott Szerelem

Ha nem kereshetem s nem kérhetem: keress?
Ha nem szerthetem s nem érzem hogy szeret,
Nem ujjonghat b?röm érintése alatt,
Akkor mond Istenem, miért adtál agyat?

S szivet hogy sajogjanak
Míg meg nem találom;
Hogy addig legyen békém csak
Ameddig ?t látom?
S ott se legyen nyugtom,
Rögtön kelljen futnom
Vissza a világba
Átkozott magányba
Emlékekb?l élve
Vágyakozva, félve
Életre itélve?

Ha nem szólíthatom, meg ne hallják hangom,
Ha nem érinthetem, senki meg ne lásson,
Nem mehetek hozza, nem vihet a lábam?
Vedd el Uram kérlek, szüntesd meg a vágyam?