Kategóriák
Marlene Versek

Marlene: Kérlek

Kérlek ne hagyj magamra
ne hagyd,hogy ezt tegyem
félre dobjam életem.
Kérlek szólj hozzám
ne hagyj szó nélkül
nincs másom rajtad kívül.
Kérlek várj meg
ne hagyj itt engem
így is halálos a kedvem.
Kérlek ne tedd ezt velem
te vagy a mindenem
nélküled végem
Kérlek ne felejtsd el,
hogy már csak miattad élek
bennem rég meghalt a lélek.
Kértelek,de te elmentél
nem gondolkodtál,
cselekedtél.
Kértelek,hogy szólj hozzám
csak úgy othagytál,
semmit nem szóltál.
Kértelek sokmindenre,
de főleg egyre,
egy kis szeretetre.
Kértelek,de te nem figyeltél,
nem akartál vagy nem szerettél,
fogtad magad s elfeledtél…

Kategóriák
Ajánló Marlene Versek

Marlene: Sétálok az utcán

Sétálok az utcán

hallok egy nótát
megállok,és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom
afelismerés agyamba villan
a sok végig sírt,magányos óra
nem akarok emlékezni azokra
4 fal közé zárva
csak a halálra várva
kezembe kés szorult
a fájdalom erősebbnek bizonyult
úgyéreztem, nem kellek senkinek
azthittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút
jobb lesz,ha életem már csak múlt…

Kategóriák
Marlene Versek

Marlene: Halálos bűn

Távol hazájától
szeretett családjától
egyetlen bűne volt
hazájáért harcolt
négy fal közé zárva
halálos ítéletét várta
körülötte sötét falak
ezernyi,ellenséges alak
mind hóhérja akart lenni
nyakába hurkot vetni
életét kioltani
végképp megtorolni,
hogy elveiért kiállt,
a rendszer ellen szabotált
jogokért kiált
veszélyessé vált
jobb lesz likvidálni
végleg félre állítani,
ez a megoldás,
egy emberélet,semmi más…

Kategóriák
Hírek

Miért 2.0?

Miért lett 2.0 az oldal számozása?
Mivel eddig nem voltak számolva a verziók.
Az legelső oldal sok ráncfelvarráson és módosításon ment át azzal elvileg 1.x-ig jutottunk volna. A második akár lehetett volna 2.0 de nem kapott számot. Szóval hivatalosan az egyes szériához tartozik a ő is.
A régit se zárjuk be: az alábbi címen elérhető lesz: http://old.gondolatok.net
Csak nem lesz frissítve. Az új dolgok mindig itt lesznek.

Kategóriák
Novellák Novellák-Ehe

Ehe: Kwark a félork kalandjai 2. rész

Kwark 2. Az első megbízás

– Lódulj! Ragnarok már vár! – a szállásmester egy laza csuklómozdulattal kipenderítette Kwarkot a függőágyából.
Kwark fekszik a földön, a szemei elkerekednek. Felpattan a földről és még ugyanazzal a lendülettel egy akkora maflást ad a szállásmesternek, hogy az bezuhan a sarokba. A helyiségben heverésző többi tolvaj felpillant ugyan, majd tovább horpasztanak. A szállásmester pár perc múlva csak ennyit tud nyöszörögni:
– A nagy tanácsteremben vár te fattyú…
Kwark kimegy a hálóhelyiségből. Valamilyen csoda folytán 5 perc alatt odatalál a tanácsteremhez, pedig a Tolvaj Céh főhadiszállása elsőre valóságos labirintusnak tűnhet, annak aki még nem ismeri ki magát.
Az ajtó előtt egy teljes testpáncélba öltözött alabárdos ember megállítja és így szól:
– Várj itt, Ragnarok mindjárt kéret.

Kwark belépett a terembe. A terem hátsó fala mentén egy hosszú asztal volt. Tanácskozások idején itt szokott összeülni a Tolvaj Céh vezetése. Most két férfi állt az asztal előtt. Az egyik Ragnarok volt, Kwark jobban megnézte magának. Beugrott neki, látott már hasonlót. Biztosan egy tünde. A másik alak arcát nem látta mert félhomály volt a helységben. Ragnarok pár szót váltott még vele majd útjára bocsájtotta.
– Gyertek! – mondta Ragnarok.
Hirtelen a sarokban megmozdult egy apró növésű lény, akit eddig Kwark észre sem vette.
– A védelmi pénzt kell beszednetek a Surranó utcai árusoktól.
– De uram – kezdett bele az alacsonyabb teremtmény – az a Kalóz Klán területének a határán van!
Ragnarok felhúzta a szemöldökét és megvetően végig mérte az alacsony lényt, aki ennek hatására még kisebbre húzta össze magát és reszketve csak ennyit mondott:
– Elvégezzük a feladatot.
– Helyes! Jól jegyezzétek meg, ha egyiktek hibázik a másik is osztozik a sorsában. Gill! – valószínűleg így hívták az alacsony lényt – Ő Kwark – mutatott a félorkra – nem túl okos, de annál erősebb, a gondjaidra bízom. Távozhattok.
– Köszönöm mester!
Gill sarkon fordult és elindult az ajtó irányában. Kwark csak bambán állt és egy pókot tanulmányozott az egyik sarokban. Ragnarok sóhajtott:
– Kövesd Gill-t és tedd azt amit mond.
Kwark egy főbiccentéssel egy halk hörgéssel jelezte, hogy megértette. Ekkor besietett egy szolga egyenesen Ragnarokhoz és valamit a fülébe súgott.
– Úgy, szóval megverted a szállásmester? – szegezte a kérdést a félorknak.
– Dehogy vertem, csak egy maflást kapott.
Gill álla a teljesen leesett a kapott információ hallatán. Ragnarok hangosan felkacagott:
– Menjetek most már dolgotokra.
Raknoor szűk utcáin baktattak, elől Gill szorosan mögötte Kwark. Közben folyamatosan szövegelt:
– … Nagy szerencséd, hogy a főnök nem büntetett meg azért, mert megruháztad a szállásmestert, pedig az igen nagydarab ám… Te új vagy itt, vagy mióta vagy a Céhben? Engem egy évvel ezelőtt helyezték át a koldulásról a zsebtolvajlás részlegre… – és így tovább bla-bla-bla; Kwark legalább is ennyit értett az egészből. Azért, hogy mutassa mennyire érdeklődő visszakérdezett:
– Mi vagy te?
– He, de hát már mondtam. Gill vagyok, koldulással kezdtem, aztán zsebtolvaj…
– Nem azt kérdeztem, hogy ki vagy hanem mi? Ilyen szerzetet, mint te még nem láttam.
– Micsoda? Nem láttál még hobbitot? Hobbit vagyok, az északi erdőben él még sok hobbit, de én sose jártam ott mindig is Raknoorban éltem… – és megint belekezdett bla-bla-bla.
Majd hirtelen elhallgatott, csak ennyit mondott:
– A következő utca a Surranó utca…

Folyt. Köv.

Kategóriák
Kirov Versek

Kirov: Vízzé vált tűz

Fagyott folyó lett a ragyogó láva
Mely Pompei-t takarta.
Istenek nézték a pusztulást.

Így fogunk elmúlni?
Fagyott t?z fogja ölelni porhüvelyünket?

Nem bánom a halált,
Mert az élet fájdalmasabb.

Annak jó, ki megholt,
Neki már nem fáj semmi.
Míg élünk körülvesz a fájdalom,
Fájdalommal fizetünk a fájdalomért,
A kamat a keser?ség.

Adózni kellene bel?le egy kis boldogságot.
Igen, elveszíteni csak a boldogságot lehet.

Találtam csillagport
Találtam szépséget
Találtam holdfényt
Találtam jóságot
Találtam jöv?t
Találtam reményt
Találtam igazságot
Találtam valóságot
Találtam életet
Találtam
Találtam
Találtam

Ez az enyém, nem adom másnak

Magammal viszem a Nihilbe.

Nem hagyok rátok semmit
Csak egy tanácsot
Ha élni akarsz, szeresd a fájdalmat.

Kategóriák
Angelico Képek

Angelico képei

                                                                                                                                                             

Kategóriák
Leírások Tobi

Tobi: Sötét kor

Annyival egészíteném ki a szerzőt, hogy a riport valamikor 2004-2005ben készülhetett.

Tobi:Sötét kor

Leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy cikkíró legyek, vagy hogy legalábbis írjak egyet. Igazából nem is cikknek nevezném, hanem inkább riportnak. Az alanyok kollégiumi szobatársaim voltak, a téma, pedig a “sötétkor”, vagyis, hogy vélekednek a mai tízen évesek a világ bajairól. Négy szobatársnőmet kértem meg, hogy válaszoljanak pár kérdésre. Elmagyaráztam, hova lesz és hogy miért, persze egy szót sem értettek. Maguk választották az állneveket, nem pedig én (ez komoly!) Először Disco-cicát kértem meg, aki úgy válaszolt a kérdéseimre, miközben a körmét reszelte, mint az újonnan választott Miss Hungary. Utána Tündi-Bündit, akinek azért ez a neve, mert Majkának van egy ilyen undorító száma, hát róla, a válaszaiból többet megtudtok. Harmadjára pedig Plaza-cicát, aki először Plaza-picsa akart lenni, de lebeszéltem róla, mert már elég égő az, hogy nem tudja, hol van Irak. És végül, de nem utoljára Cicát, aki mindközül a legértelmesebb, mert ő tudta egyedül, hogy mi az a rasszizmus. Na, ennyit a bemutatásról és most jöjjenek a kérdések.

1.) Mit gondolsz azokról a skinheadekről, akik négereket, cigányokat, zsidókat? stb. vernek szét az utcán?
D-c: “Kik azok a skinheadek?”
T-B: (erősen gondolkozott mit is kérdeztem, aztán vagy hatszor visszakérdezett) “Maga azért ne verje meg, mert cigány, vagy néger, vagy ezek, vagy ezek, hanem azért, hogy van rá ok.” (Fő az értelmes megfogalmazás- a szerk.)
P-c: “Elítélem.”
Cica: “Undorító, a négereket kifejezetten vonzónak találom.”

2.) Tudod mi az a rasszizmus?
D-c: “Nem.”
T-B: “Nem.” (De ő nagyon nem!!!- a szerk.)
P-c: “Nem.”
Cica: “Igen.” (Mondtam én.- a szerk.)

3.) Mi a véleményed Bush politikájáról és az iraki háborúról?
D-c: “Bush az a Georg Bush?”
T-B: “Hát egyáltalán nem érdekel!!!”
P-c: “Bush azt hisz, hogy olyan nagy meg minden, mert amerikai.”
Cica: “Hát erről mesélhetnék. Bár nem tudok olyan sokat Bushról.”

4.) Tudod, hol van Irak?
D-c: “Nem.”
T-B: “Nem.”
P-c: “Nem.”
Cica: “Igen.”

5.) El szoktál gondolkozni azon, hogy milyen világban élünk?
D-c: “Nem ilyen témákról, hanem, melyek rólam szólnak.”
T-B: “Hogy mi lehetett régen és mi van most.”
P-c: “Igen, már gyakrabban téma a világvége.”
Cica: “Néha.”

6.) Örökbe fogadnál egy Sri-lankai árvát?
D-c: “Igen. Pontosan nem tudom. Sri-Lanka az olyan, mint például az európai, mármint jelző, hogy meghatározza, hol lakik?”
T-B: “Baszd meg, mi az a Sri-lankai? (Elmagyaráztam neki, hogy az egy sziget és az ott élő emberek a Sri-Lankaiak még azt is elmondtam, hogy ott volt az a qrva nagy cunami és több ezren meghaltak.- a szerk.) “Hát miért nem ezt mondod? Nem!!!”
P-c: “Sri-Lanka hol van? De, hogy az hol van?”
Cica: “Ha idősebb lennék, de neten most is.”

7.) Tudod, hol van Sri-Lanka?
D-c: “Nem.”
T-B: “Nem.”
P-c: “Nem.”
Cica: “Nem.”

8.) Mit szoktál csinálni a szabadidődben?
D-c: “Gondolkozom azon, hogy mikor leszek tökéletesen boldog azzal a fiúval, aki elfogad, és úgy szeret, ahogy vagyok.”
T-B: “Zenét hallgatok, barátokkal vagyok.”
P-c: “Discoba megyek.”
Cica: “Discóba járok.”

9.) Nem zavar, hogy miközben te ezreket költesz sminkre, körömlakkra meg ruhákra, másnak se, otthona se, étele se ruhája nincsen?
D-c: “Nem.”
T-B: “Zavar-e? Zavar.”
P-c: “Nem.”
Cica: “Nem.”

10.) Nem zavar, hogy egyetemi tanárok és orvosok kéregetnek az aluljárókban?
D-c: “Nem is tudtam, hogy van ilyen.”
T-B: “Zavar-e? Zavar.”
P-c: “Annyira vitték, hogy már pénzük sincsen, ez gáz.”
Cica: “Zavar.”

11.) Mi érdekel?
D-c: “Szeretnék züllött lenni. Csak három szó forog szüntelenül a fejemben: bulizni, berúgni, pasizni.”
T-B: “Családom. Ne legyen harag a világon, legyen nyugalom, hát izé”
P-c: “Ilyen fodrászat, kozmetikumok, manikűr, pasik, disco.”
Cica: “Egy fiú, akivel össze akarok jönni.”

12.) Mit gondolsz arról, hogy sokak szerint a mi generációnk az első, amelyik leszarja, mi van a világgal és csak a bulinak él?
D-c: “Magamból kiindulva, helyesnek tartom.”
T-B: “Félig igaza van, félig nincs. Biztos van más, aki a bulin kívül csak az is benne van egy része.”
P-c: “De ha így érezzük jól magunkat, hát ez van.”
Cica: “Ez nem teljesen igaz.”

13.) Nem gondolod, hogy ezen változtatni kellene?
D-c: “Én nem fogok változtatni rajta.”
T-B: “Hogy nem gondolom-e hogy ezen változtatni kéne? De, igen.”
P-c: “Nem.”
Cica: “De.”

14.) Szívesen választanál olyan foglalkozást, mellyel embereken tudnál segíteni?
D-c: “Igen, ez a célom. Főleg kisgyerekekkel és idős hajléktalanokkal szeretnék foglalkozni mellékállásban.” (!!!)
T-B: “Igen?(Megkérdeztem, hogy kiken szeretne segíteni.- a szerk.) Hát mit tudom én? doktor.”
P-c: “Igen.”
Cica: “Jó hogy! (Megkérdeztem, hogy milyet.- a szerk.) Mindegy.”

Ezek után nem bírtam megállni és feltettem egy bonusz kérdést:
Tudod, hogy mi az a Holokauszt?
D-c: “Nem.”
T-B: “Hogy tudom-e mi az a Holokauszt? Nem.”
P-c: “Micsoda?”
Cica: “Igen.” (Az értelem apró szikrája.- a szerk.)

Hát kb. ennyi. Ezzel azt akartam tükrözni, h milyenek a mai 15-16 évesek és mind azok, akik 17 évesek de még mindig 6.-osok. Persze nem minden 15 éves ilyen, én például tudom, hogy mi az a Holokauszt és azt is tudom, hogy hol van Sri-Lanka, és még van pár barátom és ismerősöm, akik tudják. Ne értse senki se félre, nem azt várom, hogy mindenki sírjon a világ miatt, de az már tényleg durva, ha valaki nem tudja, mi az a rasszizmus, vagy hogy ki volt Hitler vagy Lenin. Azért csak discosokat kérdeztem, mert ők vannak hangsúlyban, csak ők mennek a tv-ben, szóval, ha discos vagy, menő vagy, de ha rocker az se baj, csak szeresd Avrilt meg a Maroon 5-ot. És azért csak lányokat, mert lány kollégiumban lakok, tehát ebből kifolyólag én is lány vagyok (ki hitte volna?) Vagy huszadjára is megköszönöm a discosoknak, hogy segítettek, főleg Tündi-Bündinek, akinek hihetetlen fogalmazási képessége nélkül a cikk sivár lett volna.

Tobi

Kategóriák
Novellák Novellák-Ehe

Ehe: Kwark a félork kalandjai 1. rész

Kwark – Belépés a Tolvaj céh-be 1. rész

Kwark koldulásból alkalmi betörésekből tartotta fent magát. Ily módón kereste meg a mindennapi sörre valóját. Persze a pénztárcája sosem volt olyan nagy, mint gyomra befogadóképessége. Otthonról is ezért zavarták el. Annyit megevett egymaga, amiből egy 7 tagú ember família is jól lakott volna. Kwark nem volt ember, bármennyire is igyekezett annak tűnni. Pofacsontja szinte átfúrta arcbőrét, hosszú szürkés fekete haja, zsíros csimbókokban omlott le vállára, arcbőre sárga… félork volt, vagyis csak negyed, vagy ki tudja hanyadrész, de ork vér biztosan csörgedezett ereiben. Történt egyszer, hogy épp a fővárosban, Raknoor-ban csövezett. A város főterétől két utcányira lévő Tűzvarázs nevű kocsma raktárát igyekezett feltörni. Ő maga is meglepődött milyen könnyen sikerült. “Ekkora pia készletett ennyire védetlenül itt hagynak??” Talán ha nem lett volna olyan nagy a csábítás, jobban elgondolkodott volna a dolgon, de hát az orkfélék soha nem voltak híresek a gyors észjárásukról. Lényeg az, hogy ott helyben neki állát végigkóstolni az italokat; azon okból kifolyólag, mivel úgysem bírja magával cipelni mindet, és csak a legjobbakat szerette volna elvinni. Másfél óra kóstolás után egyszer csak észrevette, hogy nem bír felállni. Pedig úgy rémlett neki, hogy egészen kiskorában megtanulta. ‘Állóképességének’ ilyen rohamos hanyatlása miatt pánik lopózott szívébe, hogy félelmét valamelyest enyhítse, jó nagyot húzott a kezében lévő üvegből. És akkor minden elsötétült… Rázkódás…
“Na, anyúúú, még nem akarok iskolába menni!”
Aztán egy erőteljes rúgás, jobb vese tájékon.
“Ez nem anyu, és nem is jártam soha iskolába”
Kinyitotta szemét, még mindig az italraktárban feküdt, egy üres boros palackot ölelt magához szorosan. Két-három alak magasodott fölé, arcukat sötét csuklya takarta. Azt mondja az egyik:
– Látom, te új vagy errefelé -hangja nyugodt, kimért mégis, Kwark ereiben megfagyott tőle a vér. Azért megpróbálta megőrizni hidegvérét és egyből belekérdezett a közepébe:
– HE?!
A csuklyás alakok, összesúgtak. Kwark csak szófoszlányokat csípett el a beszélgetésből. Például ilyeneket:
“Ez olyan hülye, később még hasznunkra válhat a balgasága.” -persze Kwarknak sejtelme se volt kiről beszélhetnek. A fickó aki az imént szólította meg Kwarkot, ismét felé fordult. Felfedte arcát a sötét csukja takarásából. Humanoid volt, bár Kwark még nem látott hasonlót, így nem tudta megállapítani milyen fajból származhat. A fickó így szólt:
– Az én nevem Ragnarok. Betörtél a CEH klán egyik italraktárába. Nem hittűk volna, hogy él Brutália földjén, olyan ostoba lény, aki ujjat mer húzni velünk. Mindazonáltal úgy döntöttünk mégsem ölünk meg. Nem láttunk még ilyen teremtményt, aki képes ennyi alkoholt elfogyasztani együltő helyében, és… nem tűnsz valami okosnak. Épp ilyen emberekre van szükségünk, aki nem gondolkodik túl sokat az elvégzendő feladaton, a parancsainkon. Lehetőséget kínálunk, hogy az okozott kárt ledolgozd nálunk. Ha beválsz, tovább alkalmazunk, ha nem megölünk…
Kwark sokáig gondolkodott hallottakon, fokozatosan kezdett kiülni az értelem a szemébe. Ostoba vigyor terült szét az arcán és ennyit kérdezett:
– Akkor most mivan?
Ragnarok, sóhajtott egy nagyot.
– Kövess engem, és csináld azt amit mondok.
– Jó rendben
“Végre megmondja valaki mit kell csinálom, és nem kell annyit gondolkodni, remélem inni adnak”

Kategóriák
Novellák Novellák-Ehe

Ehe: Lovag 2.

… kinyitotta a szemét. A homályon és a ködön át egy arcot látott. Egy női arcot. Sötét haja volt, sötét szeme, az arca is mintha kicsit sötétebb lett volna, nem látta tisztán. “Vajon ez lenne a Mennyország, vagy a pokolba kerültem?” gondolta magában sir Gallvant. Szólni próbált, de nem volt hozzá ereje, majd újra visszahanyatlott az eszméletlenségbe.
Amikor ismét magához tért, már tisztán látta a világot maga körül. Szürke vásznakat látott, egy sátor teteje. Fel akart ülni, hirtelen fájdalom hasított a nyakába. Most már legalább abban biztos lehet, hogy még életben van. Odanyúlt a nyakához, lazán felhelyezett kötés volt rajta. Meg akart szólalni, de nem jött ki a hang a torkán. A sebesülése miatt. Fel akart kelni, és csak most tapasztalta mennyire elhagyta az ereje. Nehezebben ment a dolog, mint amikor életében először szállt lóra. Végül erőfeszítéseit siker koronázta. Körül nézett és valóban egy sátorban találta magát. Nem látott a környéken senki ember fiát. Nincs más hátra, nem ülhet itt ölbe tett kézzel, meg kell tudnia, hol van pontosan és, hogy került ide. Lábait az ágy mellé helyezte, készen arra, hogy rájuk nehezedve megtegyen pár lépést. Ez a pár lépés jelenleg leküzdhetetlen akadálynak tűnt, de még soha nem adott fel semmit. Most se fog megfutamodni. Lendületet vett, felállt az ágyból, majd azzal a lendülettel össze is esett. Ismét elvesztette eszméletét. Amikor újra magához tért, megint azt az arcot látta, de most már tisztán. De hisz ez egy arab nő! Hosszú, egyenes, fekete haja kontyban volt összefogva. Tunikát viselet, ami hátra volt hajtva. A lovag ösztönösen a fegyvere után nyúlt. Természetesen nem találta, sőt ekkor tudatosult benne, hogy a páncélja sincs rajta. Elvesztem!- futott át agyán. A nő látta a szemében fellobbanó tüzet. Kezeit a lovag vállára helyezte, hogy megakadályozza, hogy felüljön, egyáltalán nem kellet nagy erőt kifejtenie ehhez, s közben mondott valamit a furcsa nyelvén. Sir Gallvant nem értette mit, de olyan megnyugtatóan hatott a hangja. Felfogta, hogy ez a nő nem akarja bántani. Mostani teljes kiszolgáltatott helyzetében, még egy kisfiú is el tudna vele bánni. Ha nem akarja megölni, vajon mit akarhat tőle?
-Ő mentette meg az életed- súgta belül egy hang. Az lehetetlen, ez egy arab. Sir Gallvant, azért küzd, hogy az ő fajtáját kiűzze innen. Az arabok és a keresztesek, nem kértek és nem is adtak egymásnak kegyelmet. Már nem erőlködött, hogy felugorjon. A nő látta a szemén, hogy megnyugodott, felfogta a helyzetét. Ekkor ő maga nyúlt a lovag válla alá és segített neki ülő helyzetbe kerülni. Egy cserépedényt tartott a lovag elé. Sir Gallvant, húzódozott, a lány, hogy megnyugtassa megízlelte az edény tartalmát, majd ismét felé nyújtotta. A lovag apró kortyokban, nyelni kezdte a langyos, édeskés folyadékot, közben szemét végig a lányon tartotta. Teljesen össze volt zavarodva: Ez egy pogány. Miért segít neki? Talán jutalomért, fel akarja adni, de akkor nem vesződne vele ennyit, hogy talpra állítsa. A pénzt holtan is megkapná érte. De akkor mit akarhat tőle?! Biztosan nem önzetlenül segít, hiszen ezek a pogányok erre nem képesek.
Az edény kiürült, a lány mosolyogva mondott valamit, segített visszafeküdni sir Gallvant-nak. Végig simította a homlokát. Tenyere puha volt és meleg, egy pillanatra kellemes érzés kerítette hatalmába, majd újra visszatértek kétségei. Szerencsére nem sokáig gyötörték ezek a kétségek, rövidesen újra álomba merült. Így teltet el pár nap. A lány minden nap bejött, megitatta azzal a tápláló folyadékkal. Minden nap kedvesen mosolygott és egyre többet beszélt a furcsa nyelvén. Sir Gallvant így felre tette kételyeit, és csak arra koncentrált, hogy régi erejének legalább egy részét visszanyerje.
Végre elég erős volt, hogy lábra álljon, bár beszélni még mindig nem tudott. Igaz nem is ment volna vele sokra, hiszen egyetlen társasága az arab lány, akivel amúgy sem értik egymás szavait. A sátrat már eléggé ismerte belülről, itt az ideje, hogy kimenjen a szabadba. A lány természetesen nem volt a közelben. Egy oázisban volt. Ha lehet ezt a helyet egyátalán annak nevezni. Egy apró tavacskából és 3-4 pálmafából állt az egész. Odalépett a tóhoz, meglátta benne saját arcképét. Ijesztő volt a látvány, az arca nagyon beesett volt.
Délután, amikor a lány visszatért az ágyban ülve várt rá. Ő most is csak mosolygott rá, mint mindig. A lovag utolsó kétsége is elszállt. Most már egyátalán nem félt. Szájával rágó mozgást imitált, ezzel jelezve, hogy szeretne végre szilárd ételt enni. A lány pár pillanatig figyelte, majd bólogatott, jelezve, hogy megértette. Másnap a leves mellé valami lepényt is hozott magával. A szilárd étel lenyelése könnyebben ment, mint várta. Mivel már elég jól volt, ezért látta, hogy, lány minden nap egy tevével kel útra délelőttönként, hogy aztán nem sokkal napszállta előtt visszatérjen. A napokat tornával töltötte. A vívást is szerette volna gyakorolni, de nem tudta hol vannak a fegyverei. Így félő volt, hogy kijön a gyakorlatból. Egyik nap végül rászánta magát és hosszas mutogatásba kezdett, amíg a lány megértette mit akar, hosszú ideje most először hervadt le a mosoly az arcáról, és csak bólintott egyet. Sir Gallvant megijedt, hogy hiba volt ezzel előhozakodnia. De mi mást tehetett volna. Már így is kezdte magát kényelmetlenül érezni ebben a helyzetben.
Reggel amikor felébredt a lány már nem volt ott. Viszont ott volt a sátorban a fekhelyével szemben a kardja, a pajzsa, a páncélja. Odakintről ismerős nyerítést hallott. Jónás volt az, a lova, kikötve az egyik fához. A fa mellett pedig a nyereg. Úgy tűnt elég jó bőrben volt a ló, úgy látszik jól tartották. De vajon mi lett a lánnyal? Nem tudta, de úgy érezte túl sokat köszönhet neki, hogy most csak úgy felpattanjon és elnyargaljon. Úgy döntött vár rá estig. Felöltötte vértjét, kardját a kezébe fogta. Kellemes biztonságérzéssel töltötte el. Erre vágyott már napok óta, most mégse elégedett. Hiányzik Ő. Még csak a nevét sem tudja. Visszatérve a sátorba talált még pár napra elegendő élelmet és két kulacs vizet is. Nem fog visszajönni -tudatosult benne a gondolat. Azért várt addig ameddig eltervezte…
A nap már elérte a nyugati horizontot. Elérkezett hát az indulás ideje. Szíve nehéz volt, úgy érezte elveszített valamit. Elindult hát nyugat felé, lassan lépésben és talán ha visszanézett volna látta volna azt az alakot aki nem messze az oázistól őt nézte. És talán látta volna megcsillanni azt a könnycseppet a lemenő nap fényében ami végiggördült a lány arcán…