Kwark 3. Találkozás a Kalózokkal
Gill a hobbit megszeppenve áll a Surranó utca sarkán, Kwark nem tudja még mire vélni társa habozását. A nagy darab ork megragadja az apró termetű hobbitot a gallérjánál fogva és csak ennyit mond, vagy is inkább csak morog:
Minél hamarabb végzünk annál hamarabb mehetünk a kocsmába a jól megérdemelt sörünk mellé!
De… – próbál egy pillanatra ellenkezni a hobbit, de a következő pillanatban egy halárus stand előtt találja magát arca épp csak pár centire egy félig széttrancsírozott poliptól.
Itt már Gill is megembereli magát, az előbb bizonytalanságnak nyomát sem mutatva.
Én beszélek ? mondja Kwarknak, a félork csak vállat von beleegyezése jeleként ? A Tolvaj Céh-től jöttünk a védelmi pénzért!
De ez itt a kalóz klán területe, tegnap fizettem nekik, takarodjatok innen, vagy idehívom őket!
Az árus egyébként egy goblin asszony, aki még Gillnél is kisebb termetű volt. Gill egy pillanatra megrémült, de utána úgy volt vele lesz ami lesz végigcsináljuk.
Kwark mutasd meg légy szíves a ?hölgynek?, hogy mi történhet ha nem fizet.
Kwark közelebb lépett a pulthoz. Először is elvett egy tonhalformát, leharapta a fejét és vigyorogva elkezdte ropogtatni, majd mint aki csak egészen véletlenül arra jár teljes súlyával rátehénkedett a pultra, ami pár másodperc után hangos reccsenéssel szakad be. A ?finom? halak meg szépen belepotyogtak a sárba.
Jaj, de ügyetlen vagyok! Had segítsek.
Miközben lehajol, hogy felszedje a halakat ?véletlenül? az egyik sátortartó vasat is sikerült kirúgnia így a pult fölé kifeszített redvás vitorlavászon betakarta az egészet, beleértve a goblin nyanyát is.
Elég lesz ? visította a goblin -, most az egyszer fizetek, de nem lesz sok örömetek benne, ha ezt megtudja a Kalóz Klán nektek végetek van….
Sok a szöveg ? szakította félbe Gill, majd rutinos mozdulatokkal kihámozta a sátor romjai közül a szütyőt, amiben az árus a pénzt gyűjtötte ? 2 arany és 47 garas, rendben ennyi elég lesz.
De hát az az egész heti bevételem! – jajdult fel a goblin.
Nem azt mondtad, hogy tegnap a kalózoknak fizettél?! Ne akarj átverni, mert különben a társam felzabálja az árukészleted is! – Kwark szeme egy pillanatra felcsillant és egy óriás tintahallal kezdett el szemezni.
Pár méterrel odébb:
Ez eddig elég könnyen ment ? mondta nevetve Gill.
Aha ? így Kwark.
A goblin banya még mindég hangosan átkozta őket, de igazából senki sem vetett már rá ügyet. Végignézte az egészet még egy goblin, egy suhanc, gyorsan elszaladt jelenteni a kalózoknak.
A többi standon és üzletnél már sokkal gyorsabban haladtak a kezdeti kis erődemonstráció meggyőzte a boltosokat, hogy ne vitatkozzanak. Már kb. az utca felénél járhattak; Gill már azon agyalt, hogy akár még élve meg is úszhatják; amikor észrevett négy fegyveres alakot közeledni. Kettő ember volt, szakadt csavargónak tűntek, egyikük félszemű. Egyedül az oldalukra csatolt fényes kard utalt arra, hogy még sem azok. A harmadik alak egy ork volt, fém láncinget viselt és buzogány volt a fegyvere. A negyedik alak egy hobbit volt, termetre Gillnél is kisebb. Tetőtől talpig köpönyeg takarta testét. Származására csak is a meztelen szőrös lábfejei utaltak, amik elő-elő villantak a köpeny alól séta közben.
Ti mit csináltok itt?! – mennydörögte a láncinges ork.
Ez a Tolvaj Céh területe és behajtjuk a védelmi pénzt. -felelte Gill, eközben Kwark bután pislogott és fikát evett.
Srácok! – az ork a két ?csavargó harcosnak? biccentett, akik ezt követően igyekeztek két oldalról megkerülni Gill-t és Kwarkot.
Örültem, hogy megismertelek Kwark ? súgta oda Gill társának.
Nono ? szólalt meg végre Kwark ? táguljatok vagy bajotok esik!
Ez volt a végszó, a két ember két oldalról kirántott karddal egyből Kwarkra rontott, aki viszont, hogy elkerülje a csapásokat fejjel előre ugrott egyenesen a láncinges ork hasába fejelt. A két embernek így egymásból sikerült kivágni egy-egy jókora darabot. Amíg a földön fetrengtek kínok közepette Gill gyorsan odalépett és egy-egy szúrással végzett velük. Az orknak nagy nehezen sikerült ellöknie magától Kwarkot, majd egy egyenes rúgással még egyet taszítania rajta. Gill megindult felé a egy-egy tőrt szorongatva a markában. Az ork harcos morogva megindult felé, majd hirtelen arccal levette a kövezetet; Kwark gáncsolta el. Gill ezt kihasználta egy perc alatt az ork harcos hátán termett, belevágta mindkét tőrét az hátába. Már nyúlt is előre, hogy a torkát is elmetssze, amikor a csuklyás hobbit; aki eddig csak szemlélte a harcot váratlanul megszólalt:
Elég volt!
Hangja meglepően mély volt termetéhez képest. Kwark ezalatt feltápászkodott majd kicsit megkésve hatalmas ordítás közepette előrántotta kardját.
Nem akarunk háborút a Tolvaj Céh-vel. Ma tietek lehet a zsákmány. A többit majd eldöntik a klánvezérek.
Gill vigyora fülig ért. A véres tőrrel intette nyugalomra Kwarkot. Hagyták csendben elvonulni a csuklyás hobbitot és a sebesült orkot.
A többi kofa és árús már kérés nélkül át adta az aznapi bevételt.
Most már elrakhatod a kardod ? már visszafele tartottak de, Kwark még mindég a rozsdás bökőjét szorongatta.
Ja, jó.
A Tolvaj Céh bejáratánál a kapuőr már vigyorogva üdvözölte őket:
Ragnarok vár titeket.
Pár perc bolyongás után ismét a Tolvaj Céh tanácstermében voltak. Ragnarok nem vesztegette az időt üdvözlésre egyből a lényegre tért:
A Kalóz Klán ultimátumot küldött. Még egy ilyen műsor mint a mai és háború lesz. Szóval jövő héten is ti mentek fiúk.
Bár Ragnarok arca látszólag semmilyen érzelmet nem tükrözött, de a szemében mintha egy mosoly suhant volna át. Gill arca viszont minden eddiginél aggodalmasabbra váltott. Kwark csak ennyit tett hozzá:
Aha, és most már mehetek a kocsmába?
Jól dolgoztatok, annyit fogyaszthattok a Céh kontójára, amennyi belétek fér, majd hívatlak ha kelletek.
Kifele menet a tanácsteremből az ajtónálló őr egy pillanatra megállította őket:
A főnők sosem szokott senkit se megdicsérni.
