Ehe: Kwark a félork kalandjai 2. rész

Kwark 2. Az első megbízás

– Lódulj! Ragnarok már vár! – a szállásmester egy laza csuklómozdulattal kipenderítette Kwarkot a függőágyából.
Kwark fekszik a földön, a szemei elkerekednek. Felpattan a földről és még ugyanazzal a lendülettel egy akkora maflást ad a szállásmesternek, hogy az bezuhan a sarokba. A helyiségben heverésző többi tolvaj felpillant ugyan, majd tovább horpasztanak. A szállásmester pár perc múlva csak ennyit tud nyöszörögni:
– A nagy tanácsteremben vár te fattyú…
Kwark kimegy a hálóhelyiségből. Valamilyen csoda folytán 5 perc alatt odatalál a tanácsteremhez, pedig a Tolvaj Céh főhadiszállása elsőre valóságos labirintusnak tűnhet, annak aki még nem ismeri ki magát.
Az ajtó előtt egy teljes testpáncélba öltözött alabárdos ember megállítja és így szól:
– Várj itt, Ragnarok mindjárt kéret.

Kwark belépett a terembe. A terem hátsó fala mentén egy hosszú asztal volt. Tanácskozások idején itt szokott összeülni a Tolvaj Céh vezetése. Most két férfi állt az asztal előtt. Az egyik Ragnarok volt, Kwark jobban megnézte magának. Beugrott neki, látott már hasonlót. Biztosan egy tünde. A másik alak arcát nem látta mert félhomály volt a helységben. Ragnarok pár szót váltott még vele majd útjára bocsájtotta.
– Gyertek! – mondta Ragnarok.
Hirtelen a sarokban megmozdult egy apró növésű lény, akit eddig Kwark észre sem vette.
– A védelmi pénzt kell beszednetek a Surranó utcai árusoktól.
– De uram – kezdett bele az alacsonyabb teremtmény – az a Kalóz Klán területének a határán van!
Ragnarok felhúzta a szemöldökét és megvetően végig mérte az alacsony lényt, aki ennek hatására még kisebbre húzta össze magát és reszketve csak ennyit mondott:
– Elvégezzük a feladatot.
– Helyes! Jól jegyezzétek meg, ha egyiktek hibázik a másik is osztozik a sorsában. Gill! – valószínűleg így hívták az alacsony lényt – Ő Kwark – mutatott a félorkra – nem túl okos, de annál erősebb, a gondjaidra bízom. Távozhattok.
– Köszönöm mester!
Gill sarkon fordult és elindult az ajtó irányában. Kwark csak bambán állt és egy pókot tanulmányozott az egyik sarokban. Ragnarok sóhajtott:
– Kövesd Gill-t és tedd azt amit mond.
Kwark egy főbiccentéssel egy halk hörgéssel jelezte, hogy megértette. Ekkor besietett egy szolga egyenesen Ragnarokhoz és valamit a fülébe súgott.
– Úgy, szóval megverted a szállásmester? – szegezte a kérdést a félorknak.
– Dehogy vertem, csak egy maflást kapott.
Gill álla a teljesen leesett a kapott információ hallatán. Ragnarok hangosan felkacagott:
– Menjetek most már dolgotokra.
Raknoor szűk utcáin baktattak, elől Gill szorosan mögötte Kwark. Közben folyamatosan szövegelt:
– … Nagy szerencséd, hogy a főnök nem büntetett meg azért, mert megruháztad a szállásmestert, pedig az igen nagydarab ám… Te új vagy itt, vagy mióta vagy a Céhben? Engem egy évvel ezelőtt helyezték át a koldulásról a zsebtolvajlás részlegre… – és így tovább bla-bla-bla; Kwark legalább is ennyit értett az egészből. Azért, hogy mutassa mennyire érdeklődő visszakérdezett:
– Mi vagy te?
– He, de hát már mondtam. Gill vagyok, koldulással kezdtem, aztán zsebtolvaj…
– Nem azt kérdeztem, hogy ki vagy hanem mi? Ilyen szerzetet, mint te még nem láttam.
– Micsoda? Nem láttál még hobbitot? Hobbit vagyok, az északi erdőben él még sok hobbit, de én sose jártam ott mindig is Raknoorban éltem… – és megint belekezdett bla-bla-bla.
Majd hirtelen elhallgatott, csak ennyit mondott:
– A következő utca a Surranó utca…

Folyt. Köv.

Be Sociable, Share!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.