Marlene: Sétálok az utcán

Sétálok az utcán

hallok egy nótát
megállok,és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom
afelismerés agyamba villan
a sok végig sírt,magányos óra
nem akarok emlékezni azokra
4 fal közé zárva
csak a halálra várva
kezembe kés szorult
a fájdalom erősebbnek bizonyult
úgyéreztem, nem kellek senkinek
azthittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút
jobb lesz,ha életem már csak múlt…

Be Sociable, Share!

2 hozzászólás a(z) “Marlene: Sétálok az utcán” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.