Sétálok az utcán
hallok egy nótát
megállok,és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom
afelismerés agyamba villan
a sok végig sírt,magányos óra
nem akarok emlékezni azokra
4 fal közé zárva
csak a halálra várva
kezembe kés szorult
a fájdalom erősebbnek bizonyult
úgyéreztem, nem kellek senkinek
azthittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút
jobb lesz,ha életem már csak múlt…
Elfojtott Gondolatok 2.1"Alternatív Művészeti Szájt"
2 hozzászólás a(z) “Marlene: Sétálok az utcán” című bejegyzéshez
ez a szoveg nagyon tetxik! azert mert valahol a sorok kozt en is ott vagyok! nagyon jo!
üdv az oldalon 🙂