Shocker: Baklövés

Feleslegesnek érezte magát, nem találta a helyét. Pedig ott volt, de hagyta, hogy elszalad-ni.
Feleslegesnek érezte magát, mert minden elveszített, amit fontosnak tartott.
Egy nap a munkából hazafelé látott valamit. Egy családot. Nem volt semmijük, jól ismerte őket, az apa mindig a szélvédőt mosta a lámpánál. De ma nem. Ma más volt minden. Nézte őket. Csak nézte, ahogy a kis sikátorban, az ?otthonukban? a két szülő odaadja a karácsonyi ajándékot a kisgyereküknek: két banán, egy narancs és egy törött játékféleség. Ugye milyen csekélység? De ez a gyerek ennyi mindent soha nem látott együtt: gyümölcs, ráadásul három darab, játék, és öröm. Öröm a szívében, hiszen ott vannak egymásnak. Ők hárman.
Zöldre váltott a lámpa. Bekanyarodott a sarkon, és arra gondolt, hogy nekik még házuk sincs. Nincs semmijük, csak a szeretet. Most jött rá, mit veszített el.
Ez előtt egy pár héttel a szüleinél volt. Nagy villa, gyönyörű, modern berendezés, luxus a javából, három autó és a többi. Tehát vacsoráztak, az új terveiről szólt, hogy elveszi a barátnő-jét. A lány, ?alacsonyabb sorból? származott. A házvezetőnő lánya volt. A szülők fixa ideája volt, hogy a lánynak a pénz kell. Alaposan összevesztek. A fiú fogta az egyik milliókat érő antik széket, és hozzávágta az antik, milliókat érő üvegesszekrényhez. Így megtiltották neki, hogy valaha betegye a lábát a lakásba.
Utána barátnőjének mondta meg, hogy el kéne halasztani az esküvők. A lány szólni sem, tudott, csak a sráchoz vágta az eljegyzési gyűrűt, óriási üvöltéssel közölte a fiúval, hogy vége és elviharzott.
A munkahelyére már hetek óta nem járt be, mikor megkapta a felmondólevelét.
Kocsiba ült, és egy lámpánál egy sikátorban látta a szokásos szélvédőmosót. Zöldre vált a lámpa, bekanyarodik, a város széléig hajt, kiszáll.
A folyó szélére áll. A távolban a szép tájat látta. Fák, folyó, mező, virágok, madarak. Fel-néz: kék ég, felhő, füst nincs, szmog nincs. Tudta, hogy mit akar.
Ezért lőtte szíven magát.