Már csak te emlékszel,
A vetkőzős jelenetünkre,
Ami múlt hétről itt maradt.
A csikkekkel teli ágyból
Megetettük a halakat.
Néma köszönés, kacsintás.
Már nem vagyok az, a
Szerelő munkás, mint régen.
Kenyérrel fizetsz, és nem látod az erdőt.
A pince klubban, lázong egy körte.
Leverném, de megiszom.
Mit mondhatnék még neked ?!
Kell, hogy lazíts, érezd,
Lendületben vagy, agy elszáll.
Keresd az út szélén a békét, zene leáll, cigi gyújt, és újra tovább?
/Szabó Zsolt/