Szétzilált álmok hajtanak engem.
Fölém emelkednek, és kínozzák testem.
Tudom, így láncokkal, nehéz az élet,
De ha rossz is a csoda, megér egy létet.
Lassan zsong a Föld, kipattan egy szikra.
Változtass meg mindent, a végzet, tiszta.
S ha úgy érzed, nincs már erőd, vedd el.
Hisz tiéd a végtelen, keresned sem kell.
/Szabó Zsolt/